Tai Chi fesztiválra mentem! ♥ (+videók)

Egy ilyen cím után már nem fogok úgy indítani, hogy “Nem találjátok ki, hol voltam vasárnap”. 😛 Június 5.-én konkrétan elmentem elolvadni a gyönyörűségtől.

Mesterek bemutatója

A csoporttársak szóltak, hogy lesz egy nagy tai-chi találkozó, ami engem természetesen érdekelt. 😀 Már egy ideje erre edzettek a többiek, az utolsó órákon már stopperre nyomattuk a formagyakorlatot.

A helyszínre némi nehézséggel elkóvályogtam (hülye Google Maps 😆 ), útközben pedig nem ismertem fel az egyik csapattársat (öhm… legalábbis azt hiszem az volt, mert olyan barátságosan üdvözölt meg minden… De lehet csak nagyon ritkán jár órára); a helyszínen meg szerettem volna venni olyan pólót, amin a lépések vannak rajta. Több csapattársnak is van hasonló, és nagyon megtetszett az ötlet, de a helyszínen inkább komolyabb dolgok voltak: pl. az a kínai stílusú selyemruha, ami pizsamának néz ki, de általában ilyenekben gyakorolnak/lépnek fel. Ja, és persze drága is, szóval hagytam, majd ráér az, ha már én is fellépek vagy valami (muhaha, valakinek túl sok az önbizalma? 😛 )

A program 9-tól 17-ig tartott, és hűségesen végigültem. Vagyis végigrohangáltam a lelátót, hogy a lehető legtöbbet tudjak fotózni/videózni. Lett is cirka 150 felvételem, az utolsó videónál azon imádkoztam, hogy csak legyen rövidebb a gyakorlat, mint amennyi még fér a memkártyámra. Az egyetlen bajom, hogy a fényképezőm nem vesz hangot, szóval lett pár némafilmem. 😦

Egy hosszabb megnyitó ünnepséggel nyitottunk. A fellépők bevonultak klubok szerint, majd a szervezők, és a vendégmesterek is beszédet tartottak. Bizony még kínából és érkeztek meghívott nagymesterek!

Páros formagyakorlat két ifjú mester bemutatásában

Ezután az ifjú bajnokok/mesterek bemutatója következett, köztük persze az én sensei-em is fellépett. 🙂 Nagyon látványos volt a megoldás: kisebb csoportokban mutattak be gyakorlatokat, méghozzá úgy, hogy a csoportok folyamatos átmenettel követték egymást. Tehát miközben az egyik csoport már a gyakorlat vége felé járt, az új már bevonult, és szép finoman “átvették a közönség figyelmét”; de olyan is volt, hogy a két csoport egyszerűen “összeolvadt” és együtt folytatták a gyakorlatot. Na egy ilyen összhang nagyon jól tud kinézni! *__*

Voltak igen látványos gyakorlatok, már-már akrobatikus elemekkel. Hihetetlen. És amin teljesen ledöbbentem! Részeges tai-chi mester módszer!? Ez úgy zajlott, hogy mikor egy 4-5 fős csoport vonult kifelé (azaz szaladt, de szép látványosan ám!) az egyikük durván eltaknyolt, és ott maradt vízszintben a padlón. Kicsit sokáig, mert már kezdtem attól tartani, hogy tényleg baja van; de aztán felpattant, és elkezdett dűlöngélni, és ilyen stílusban mutatta be a gyakorlatát. Láttam a Részeges karatemestert, teljesen ismerős volt a mozgás. Nem gondoltam volna, hogy ilyen tényleg van. 😀

Ezután következtek a klubok bemutatói. Én természetesen nem léptem fel, bár az egyik klub tagjai között kiszúrtam egy bácsit, aki bőven rosszabbul tudta nálam a 24-est. 😆 Igazából nem is nagyon volt nézőközönség, a legtöbb jelenlévő egyben fellépő is volt. A mesterekhez hasonlóan a klubok előadásához is dukált háttérzene. Ez stílusra többféle volt; általában hagyományos kínai, szép nyugodt, vagy pörgős, dobos változat; de volt olyan is, ami inkább számítógépes játék aláfestő zenéjére hajazott, volt modern könnyűzene is, az egyik például egy Enya szám volt. Na és ezért kellett a stopperes gyakorlás, hogy elegánsan a számmal együtt érjenek a gyakorlat végére. De ez milyen jó volt már! Így tényleg egészen olyan érzése volt az embernek, mintha egy különleges, lassú táncot nézne. Én amúgyis hiányolom az életből, hogy nincs háttérzene. 😛 Néha olyan jól jönne.

32 lépéses forma karddal

A klubok azért már nem egyenként váltották egymást, hanem a csarnokban kisebb csoportokra osztva párhuzamosan mutatták be a tudományukat. Néha zavarban is voltam, melyik csoportot nézzem, mert gyakran különböző formákat adtak elő. És nem csak ott volt különbség, hogy 24 lépéses vagy 42, hanem volt kardos, sőt, legyezős forma is! *___*Mikor először  jött egy nagyobb ilyen csoport, és harmonikusan egyszerre csapták szét a szép nagy legyezőiket, komolyan azt hittem, hogy elsírom magyam a gyönyörűségről. Annyira, de annyira szép volt!

Ez volt a leginkább tánc-szerű, és már csak gyenge nyomokban emlékeztetett harcművészetre. Javítson ki valaki, ha tévedek, de ez már tényleg csak eye-candy. 😀 Ami nem jelenti azt, hogy ne tört volna fel bennem a vágy, hogy én is tanuljak legyezős formát is!

Az egyik legyezős csoport

Persze a legyező már csak hab volt a tortán. Igazából az egész, úgy ahogy volt, fantasztikus volt, és oda meg vissza voltam. Szerintem még azt is elkezdtem sejteni, mi a különbség a Yang és Chen stílus között között. (Azt hiszem csak ez a két stílus volt konkrétan jelen)

Azért volt furcsaság is. Néha a programfüzet azt jelezte egy-egy csoportnál, hogy “Szabadon választott forma”. Nos, ez néha azt jelentette, hogy popkulturálisan értelmezzük a tai chi chuan-t. 😆

Modern megközelítés

A végén pedig még lehetett fokozni a helyzetet, ugyanis a vendég mesterek különleges bemutatót tartottak. Hát igen. EZ profizmus.

Az az igazság, hogy bennem mély nyomot hagyott ez a kaland. Úgy érzem, hogy nekem mindenképpen komolyabban el kell merülnöm ebben a témában. Szeretnék legalább haloványan abba az irányba konvergálni, ahol ezek a mesterek vannak. Még ha nem is ugrok olyan szép nagyokat, de… Most ez egy ilyen fellángolás, és nagyon szeretném, ha sikerülne megőrizni a tartós projektek között. Tudom mit kellene tennem. Egyrészt igencsak meggyakorítani a tornámat, legfőképp a Callaneticset, mert az egyszerre erősít és növeli a hajlékonyságot, na meg az egyensúlyérzéket. Minél hamarabb kondícióba kerüljek, hogy ne kelljen remegnem, miközben fél lábon próbálom behajlítani a térdem. Másrészt magánban is gyakorolni, lehetőleg minden nap egy kicsit. Bár a 24-es forma sorrendjét már majdnem teljesen tudom, mindig kiderül, hogy a pontos (és szép!) végrehajtáshoz ennél több mindenre kell odafigyelni – de erről majd máskor írok.

Végén egy nagy, közös 24-es. Én nem álltam be, mert utcai cipővel tilos belépni.

Lesznek még amúgy olyan bejegyzések amik közvetlenebbül esnek a blog témájába, ha esetleg már unnátok a túlfűtött rajongásomat. 😆