Éghajlatváltozás, katasztrófa, világvége
Na nem a globális klímaváltozásról szeretnék regélni itt, mert nem passzol bele a blog profiljába, hanem arról, amin én magam estem át. Elég angsty bejegyzés lesz, szóval aki nem szívleli a siránkozást, annak nem ajánlom az elovasását. Csak muszáj magamból kiírnom, és hátha most már össze is tudom magam kaparni lassacskán.
Ez az ábécének melyik betűje?
Van ugye O-láb, meg ikszláb, de hogy ez micsoda, és mihez lehez vele kezdeni, azt nem tudom. 😦 Hozzáértők véleményét is szívesen várom, mert kicsit ijesztő a dolog…
Megmozdultam!
Utóbbi időben már ez is nagy szám, úgyhogy meg is emlékeznék róla.
Csaptam egy kirándulást vasárnap, némi városbansétával, meg főleg némi túrázással. Ez utóbbi volt úgy 3 kilométer (a táblácskák szerint) hegyvidéki, de családosturistákhoz szelídített úton. Azaz pl. a meredekebb részeket lépcsősítették, ami így is meredek volt, de legalább nem kellett attól félni, hogy legurul az ember. Sajnos meglepően hamar elfáradtam, meg eléggé éreztem a lábamban. Hol van már az az idő, mikor egy nap bejártuk körbe a Tihanyi félszigetet, ami sacc 15 kilométer? Pedig azóta fogytam is. De úgy tűnik az állóképességemből is… Ennek van értelme? Vagy csak még mindig kialvatlan vagyok.
Na igen, durva volt, ahogy két hete majdnem kinyírt egy kis határidő. Hát micsoda dolog már ez? Nem lehetek ilyen nyámnyila. 😛
Most már mindenképp vissza kell rázódni nem csak a tennivalóimba (khöm… na igen, de jó kifogásaim vannak!) hanem a mozgásba is. Például előszöris fegyencedzés helyett egy kiadós takarítónőedzést kell beiktatni, és utána jöhet a Callanetics. Meg kicsit elengedtem magam kajaügyben, nem mintha valami megszabott diétát csinálnék, csak feltűnt, hogy sok a felesleges elem az étkezésemben, ami sem a hasamnak, sem a pénztárcámnak nem tesz jót. Úgyhogy mostantól igyekszem erre is jobban odafigyelni. Egyedül azon nem szabad spórolni, hogy egészséges legyen az összetétel, de fagylalt nélkül például simán ki lehet bírni. Vagy ha nem, akkor ritkán belefér, de szigorúan nézem majd azt is!
Az álmok cirkusza – ZED
Nemrég egy mesébe illő élményben volt részem.
Múlt héten egyik ismerősöm szólt, hogy van ingyenjegye a Cirque du Soleil-re. Aznapra; miközben már amúgyis két napos alváshiányban güriztem, és másnap lett volna egy előadásom, de kit érdekel, egy ilyen lehetőséget nem szabad kihagyni! 😀
Már egy ideje nézegettem a trailereket, szóval szinte egyik műsorszám sem volt meglepetés a számomra, viszont ez nem jelenti azt, hogy ne tátott szájjal néztem volna végig az egészet. Egy igazi csodát láthattam.
Most, hogy mindenki ráhangolódott a fílingre, szerintem áradoznék is róla.
Csúnya, rossz öndiagnózis
Szerkesztve: Már majdnem megdiagnosztizáltam magam, csak úgy ártalmatlanul, átmenetileg. De ez nem szép. Hülyének is érzem magam.
Ne csak én olvassak, itt egy cikk a Candidáról.
Ettől függetlenül a beleim még mindig úgy morognak, mint egy dühös oroszlán. El kell menni orvoshoz előbb-utóbb…
Völgyecske
Csak egy picurka lejtmenet a hangulatomban…
Csoporttársak beszélgettek testalkatokról, hogy höhö, az egyikük nővérének gratuláltak a babához, pedig nem is terhes, erre a másik mondta, hogy “Á, úgyis mindenki el van hízva…” … 😦 Hát már nincs mit tenni?
Másfelől meg barátnőm villogtatja mininaciban a lábikóit.
Ha megtalálom az önbizalmam és életkedvem maradékát, akkor szólok! Itt kell lennie valahol…
De erről eszembe jutott, hogy lehet nem kellene lemondani a tornát csak azért, mert eldurran a fejem a hőségtől, és nem kapok levegőt a párától. És még akkor is kimehetnék az udvarra este 10 után taichizni, ha egy pöppet sem hűlt le a levegő.
*sóhaj* Még ha a testem bírná is, a lelkienergiám elpárolgott…
Ha a tükörben őt látnám viszont, nem lepődnék meg nagyon
Arról már nem is beszélve, hogy úgy kompletten el vagyok keseredve magam miatt: hozzáállás, személyiségi defektek, szociális élet, értelmi képességek, időmenedzselési antitehetség… Már csak abban tudok reménykedni, hogy most sok esetben túlzok, mert az önmarcangolás is nagyon megy ám! (Legalább valamiben legyen jó az ember, nem?)
Milyen általános gyengeség!?
Egy ideje több forrásból is azt kaptam, hogy az egészségi állapotom leromlott. 😦 (tovább…)
Jó taichi, nemolyanjó callanetics
Nem volt jó a callanetics, mert nem csináltam egész héten. Fontos, hogy az embernek legyenek elvei, és azokhoz tartsa magát. Nekem például olyan elveim vannak a tornával kapcsolatban, hogy:
- Ne csináld, ha már előrebukik a fejed az álmosságtól
- Hajnal 2kor már ne kezdj bele
Így aztán csak szombaton jutottam hozzá. Nehéz az iskolatáska… De valamit azért igyekeznem kéne, hogy legalább háromnaponta beleférjen, mert így igazán nem fogja tudni kifejteni a hatást. 😕
A pénteki taichi viszont határozottan király volt. 😀
Csapatépítő sportnap, for fun
Tegnapra egy ilyet szerveztek ugyanis az emberkék a laborban (= egy tanár felügyelete alá tartozó diplomamunkások csoportja, akik idejük nagy részét egy légtérben tanulva/kutatva töltik). Kb 15 fő közösen kibérelt egy termet egy sportcsarnokban, és ott sportoltuk el az időnket. Pontosítok: nem az egész termet béreltük ki, hanem jelképes elválszatókkal három felé volt osztva, és mi ökörködhettünk az egyik harmadban.
Szusszanó blogja 
Legutóbbi hozzászólások